Halii. Itt a kövi része. Nem tudom, hogy milyen lett, csak 1-2 komit. Tudni akarom milyen vagyok az ilyesmikben. Köszii Em X) UI.: Szerintem lesz hozzá Trailer is. De nem tudom. Megpróbálom valahogyan összehozni. Ha gagyi lesz nézzétek el nekem ez lesz az első trailer amit csinálni fogok. Drukkoljatok nekem. A végéről pedig. Szerintem egy kicsit szemét vagyok de a türelem rózsát terem nem igaz? XD
Harry Styles:
Miután Lou elment tudtam soha nem láthatom őt. Ahogyan kijelentette amit mondott. El kell fogadnom azt, hogy ő csupán az ellenségem akinek a lelke rég nem tiszta. Hallottam egy beszűrődő hangot az ablakomnál így odamentem, hogy megnézzem mi is lehet az. L-t pillantottam meg amint két sötét angyal felveszi Louis meredt testét a földről és elrepültek. Ekkor már késő volt utánuk repülnöm mert eltűntek a semmiben. Biztos az Alvilágba vihette őt sehova máshová. Itt baj volt. El kellett döntenem, hogy utána megyek vagy otthagyom őt Luciferrel. És mi van akkor ha Sötétté változtatja azaz sötét angyallá akinek a szárnya olyan mint a denevéré. Bele sem akartam gondolni. Nem gondolkozva kirepültem az ablakon és egyenesen a Menny felé vettem az irányt. Amint felértem megláttam a milliónyi angyalt akik mellettem száguldottak el. Köszöntek nekem én pedig vissza. Sürgősen el kellett kapnom valahol Kane-t. Csak benne bízhatok. Gyorsan berepültem a tanács terembe, hogy vagyis azt hittem ott lesz de nem volt. Szinte pánikba estem. Olyan gyorsan repültem Kane rezidenciájához ahogy csak tudtam, még szerencse tudom, hogy hol lakik. Bekopogtattam és nagy meglepetésemre felesége Margaret nyitott ajtót.
-Nahát Harry. Micsoda meglepetés.
Louis Tomlinson:
Hol vagyok? Talán elvesztem ég s föld között? Próbáltam kinyitni szemeimet de reményemet vesztettem amikor szemhéjaim nem engedelmeskedtek nekem. Féltem, féltem attól, hogy esetleg meghalok. De úgy kell meghalnom, hogy soha többet nem láthatom Harry mosolygós arcát. Rendezett göndör fürtjeit és zöld íriszeit ahogy csillognak rám amikor rám néz. Nem akartam még meghalni nem akartam ebbe belekeveredni otthon akartam lenni és kipihenni magamat. Hirtelen éreztem bőrömön a nedvességet még sem tudtam kinyitni szemeimet. A sötétség magába foglalt.
-Gyerünk ébredj fel.-kiabálta valaki a fülembe majd érezni véltem egy kezet az arcomon csattanni. Kín keservesen nyitottam ki szemeimet és láttam, hogy az egész testem egy afféle trónnak van döntve. Amint kinyitottam megpillantottammagát az Ördögöt.
-Louis végre felébredtél. Vess egy pillantást a családodra.-mondta mellém guggolva majd a trónterem közepén maradt csapatra mutatott.
-Nem....-suttogtam de észrevettem, hogy meghallotta és ráncba szaladt a homloka
-Hogy mondtad?-kérdezte egy kicsit inderültebben
-Ők nem a családom. Az én családom legalább 8 éve meghalt. Abban az átkozott autóbalesetben- Felnevetett. Ez annyira idegesített.
-Elmondjam neked mi történt azon a napon? Hogy mi történt 20 éve azon az estén? Tudni akarod?-kérdezte én pedig kikerekedett szemekkel fürkésztem arcát amin egy fülig érő mosoly éktelenkedett.
-Igen!-köptem felé a szavakat de akkor éreztem amint kezeimet hátra húzzák. Ekkor éreztem meg a kemény anyagot a húsomba vájódni. Láncra lettem verve mint holmi dög. Az Ördög megparancsolta, hogy szedjék le rólam a béklyómat de ezután nem tudtam mi lesz velem.
Harry Styles:
-Helló Margaret. Itthon van Kane? Sürgősen beszélnem kellene vele
-Igen itthon van. Éppen játszik Austinnal. De gyere csak be.-mosolygott majd kitárta nekem az ajtót ezzel is beinvitálva engem.
-Á Harry. Micsoda meglepetés.-kelt fel a földről ahol még Austinnal játszott de amint a kisfiú meglátott rögtön felrepült a szobájába.
-Baj van.-túrtam bele göndör tincseimbe majd leültem bőr kanapéjukra. Kane mellém telepedett.
-Mi történt Harry?-kérdezte és pedi elmeséltem neki, hogy mi történt vele azóta amióta találkoztam Lou-val. Elmeséltem neki MINDENT.
-Jesszusom és most mit akarsz tenni?-kérdezte aggódva és talán félt, hogy valami őrültséget fogok csinálni de lehet, hogy igaza is van. A kezemet is tűzbe raknám Loui-ért. Pedig nem jelent nekem semmit sem. De amióta megismertem szerintem jobb lett az életem. Vissza akarom őt kapni!!!!
-Lemegyek érte. Ez az egyetlen megoldás.-fújtam ki idegesen a levegőt ami néhány másodperccel ezelőtt ki akart jutni tüdőm börtönéből.
-Várj nem mehetsz le csak úgy. Ez már reménytelen. Hagyd őt odalent. Ha már az ő lelke nem tiszta ez ellen nincs mit tenni. Őrökre Sötét marad. Ezt nem tudod megváltoztatni. Se varázsigével se főzetekkel Ő örökre az marad. Most pedig menj. Vissza kell jönnöd hozzánk. Pakold össze a cuccaidat és gyere vissza. Amúgy is unom a felhő kutyádat. Folyton elkóborol. Na menj.-lökött ki az ajtón. Nem haboztam rögtön lementem így még volt időm látni Doncaster fényeit ahogy az éjben csillognak néhol neon fénnyel. Gyorsan hazarepültem majd bepakoltam az összes cuccomat egy bőröndbe. Fájt, hihetetlenül fájt, hogy itt kell hagynom ezt a gyönyörű várost na meg persze Louis-t az Alvilágban. Annyira hihetetlen volt. Beleszerettem valakibe a Földön és utána meg persze el is veszíti. Jellemző. Miért nem lehet nekem egy normális életem? Miért nem születtem embernek?
-Mert akkor nem ismerted volna meg Louis-t te idióta.-mondta belülről egy kis hang és igaza volt. Ha nem találkoztam volna vele akkor most nem tartanák/-nánk itt. Féltem, hogy valami baja esik vagy talán megölik. De L nem olyan, hogy hidegvérrel ölne. Nem. Ő sokkal rosszabb annál. De mindegy is nem akarok ezzel foglalkozni. Minél előbb vissza akartam menni mivel minden látvány, minden hang, minden illat Rá emlékeztetett. És fájt, hogy nem lehet a közelemben. Idegesen fújtam ki a levegőt majd elindultam. Elindultam a biztonságot nyújtó Menny felé ahol nem érhetnek csalódások. Semmikor..........
Louis Tomlinson:
-Nézz csak körbe Louis. Te közénk tartozol.
-Nem. Én soha!!!!!!
-Tudod mit elmesélem mi történt 20 éve amikor a edves kis angyalkád megmentett engem pedig nem engedett a közeledbe. Tudtam, hogy itt a megfelelő pillanat, hogy csecsemő korban a rosszra neveljelek. Követtem a kocsitokat és mindent úgy terveztem, hogy te ne sérülj meg de a szüleid haljanak meg. Így is lett. Már éppen be akartam nyúlni, hogy kiszedjelek onnan és lehozzalak ide amikor a te kis Angyalkád megtámadott. Mivel Ő taszított le a Mennyből így erősebb is volt nálam. Szitkozódtam egy pár sort majd elmentem.
-Te....Megöllek!!!-kiabáltam majd neki rontottam de elkapta a nyakamat és felemelt. Fulladoztam de még erősebben fogta közre nyakamat. Azt hiszem itt a vég!!!
Harry Styles:
Miután Lou elment tudtam soha nem láthatom őt. Ahogyan kijelentette amit mondott. El kell fogadnom azt, hogy ő csupán az ellenségem akinek a lelke rég nem tiszta. Hallottam egy beszűrődő hangot az ablakomnál így odamentem, hogy megnézzem mi is lehet az. L-t pillantottam meg amint két sötét angyal felveszi Louis meredt testét a földről és elrepültek. Ekkor már késő volt utánuk repülnöm mert eltűntek a semmiben. Biztos az Alvilágba vihette őt sehova máshová. Itt baj volt. El kellett döntenem, hogy utána megyek vagy otthagyom őt Luciferrel. És mi van akkor ha Sötétté változtatja azaz sötét angyallá akinek a szárnya olyan mint a denevéré. Bele sem akartam gondolni. Nem gondolkozva kirepültem az ablakon és egyenesen a Menny felé vettem az irányt. Amint felértem megláttam a milliónyi angyalt akik mellettem száguldottak el. Köszöntek nekem én pedig vissza. Sürgősen el kellett kapnom valahol Kane-t. Csak benne bízhatok. Gyorsan berepültem a tanács terembe, hogy vagyis azt hittem ott lesz de nem volt. Szinte pánikba estem. Olyan gyorsan repültem Kane rezidenciájához ahogy csak tudtam, még szerencse tudom, hogy hol lakik. Bekopogtattam és nagy meglepetésemre felesége Margaret nyitott ajtót.
-Nahát Harry. Micsoda meglepetés.
Louis Tomlinson:
Hol vagyok? Talán elvesztem ég s föld között? Próbáltam kinyitni szemeimet de reményemet vesztettem amikor szemhéjaim nem engedelmeskedtek nekem. Féltem, féltem attól, hogy esetleg meghalok. De úgy kell meghalnom, hogy soha többet nem láthatom Harry mosolygós arcát. Rendezett göndör fürtjeit és zöld íriszeit ahogy csillognak rám amikor rám néz. Nem akartam még meghalni nem akartam ebbe belekeveredni otthon akartam lenni és kipihenni magamat. Hirtelen éreztem bőrömön a nedvességet még sem tudtam kinyitni szemeimet. A sötétség magába foglalt.
-Gyerünk ébredj fel.-kiabálta valaki a fülembe majd érezni véltem egy kezet az arcomon csattanni. Kín keservesen nyitottam ki szemeimet és láttam, hogy az egész testem egy afféle trónnak van döntve. Amint kinyitottam megpillantottammagát az Ördögöt.
-Louis végre felébredtél. Vess egy pillantást a családodra.-mondta mellém guggolva majd a trónterem közepén maradt csapatra mutatott.
-Nem....-suttogtam de észrevettem, hogy meghallotta és ráncba szaladt a homloka
-Hogy mondtad?-kérdezte egy kicsit inderültebben
-Ők nem a családom. Az én családom legalább 8 éve meghalt. Abban az átkozott autóbalesetben- Felnevetett. Ez annyira idegesített.
-Elmondjam neked mi történt azon a napon? Hogy mi történt 20 éve azon az estén? Tudni akarod?-kérdezte én pedig kikerekedett szemekkel fürkésztem arcát amin egy fülig érő mosoly éktelenkedett.
-Igen!-köptem felé a szavakat de akkor éreztem amint kezeimet hátra húzzák. Ekkor éreztem meg a kemény anyagot a húsomba vájódni. Láncra lettem verve mint holmi dög. Az Ördög megparancsolta, hogy szedjék le rólam a béklyómat de ezután nem tudtam mi lesz velem.
Harry Styles:
-Helló Margaret. Itthon van Kane? Sürgősen beszélnem kellene vele
-Igen itthon van. Éppen játszik Austinnal. De gyere csak be.-mosolygott majd kitárta nekem az ajtót ezzel is beinvitálva engem.
-Á Harry. Micsoda meglepetés.-kelt fel a földről ahol még Austinnal játszott de amint a kisfiú meglátott rögtön felrepült a szobájába.
-Baj van.-túrtam bele göndör tincseimbe majd leültem bőr kanapéjukra. Kane mellém telepedett.
-Mi történt Harry?-kérdezte és pedi elmeséltem neki, hogy mi történt vele azóta amióta találkoztam Lou-val. Elmeséltem neki MINDENT.
-Jesszusom és most mit akarsz tenni?-kérdezte aggódva és talán félt, hogy valami őrültséget fogok csinálni de lehet, hogy igaza is van. A kezemet is tűzbe raknám Loui-ért. Pedig nem jelent nekem semmit sem. De amióta megismertem szerintem jobb lett az életem. Vissza akarom őt kapni!!!!
-Lemegyek érte. Ez az egyetlen megoldás.-fújtam ki idegesen a levegőt ami néhány másodperccel ezelőtt ki akart jutni tüdőm börtönéből.
-Várj nem mehetsz le csak úgy. Ez már reménytelen. Hagyd őt odalent. Ha már az ő lelke nem tiszta ez ellen nincs mit tenni. Őrökre Sötét marad. Ezt nem tudod megváltoztatni. Se varázsigével se főzetekkel Ő örökre az marad. Most pedig menj. Vissza kell jönnöd hozzánk. Pakold össze a cuccaidat és gyere vissza. Amúgy is unom a felhő kutyádat. Folyton elkóborol. Na menj.-lökött ki az ajtón. Nem haboztam rögtön lementem így még volt időm látni Doncaster fényeit ahogy az éjben csillognak néhol neon fénnyel. Gyorsan hazarepültem majd bepakoltam az összes cuccomat egy bőröndbe. Fájt, hihetetlenül fájt, hogy itt kell hagynom ezt a gyönyörű várost na meg persze Louis-t az Alvilágban. Annyira hihetetlen volt. Beleszerettem valakibe a Földön és utána meg persze el is veszíti. Jellemző. Miért nem lehet nekem egy normális életem? Miért nem születtem embernek?
-Mert akkor nem ismerted volna meg Louis-t te idióta.-mondta belülről egy kis hang és igaza volt. Ha nem találkoztam volna vele akkor most nem tartanák/-nánk itt. Féltem, hogy valami baja esik vagy talán megölik. De L nem olyan, hogy hidegvérrel ölne. Nem. Ő sokkal rosszabb annál. De mindegy is nem akarok ezzel foglalkozni. Minél előbb vissza akartam menni mivel minden látvány, minden hang, minden illat Rá emlékeztetett. És fájt, hogy nem lehet a közelemben. Idegesen fújtam ki a levegőt majd elindultam. Elindultam a biztonságot nyújtó Menny felé ahol nem érhetnek csalódások. Semmikor..........
Louis Tomlinson:
-Nézz csak körbe Louis. Te közénk tartozol.
-Nem. Én soha!!!!!!
-Tudod mit elmesélem mi történt 20 éve amikor a edves kis angyalkád megmentett engem pedig nem engedett a közeledbe. Tudtam, hogy itt a megfelelő pillanat, hogy csecsemő korban a rosszra neveljelek. Követtem a kocsitokat és mindent úgy terveztem, hogy te ne sérülj meg de a szüleid haljanak meg. Így is lett. Már éppen be akartam nyúlni, hogy kiszedjelek onnan és lehozzalak ide amikor a te kis Angyalkád megtámadott. Mivel Ő taszított le a Mennyből így erősebb is volt nálam. Szitkozódtam egy pár sort majd elmentem.
-Te....Megöllek!!!-kiabáltam majd neki rontottam de elkapta a nyakamat és felemelt. Fulladoztam de még erősebben fogta közre nyakamat. Azt hiszem itt a vég!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése