Hali. Itt az első része.!!! Enjoy.. X)
Louis Tomlinson:
Reggel amikor feleltem csak az Ő arca járt a fejemben. Egyszerűen nem bírtam elviselni azt a gondolatot, hogy meg kell majd ölnöm. Nem tehetem, addig nem amíg el nem mesélik mi a bajuk van Harryvel. Egyenlőre nem csinálok semmit sem, majd egyszer csak....
Harry Styles:
Reggel mikor kinyitottam a szemem elvakított a nap. Főleg, hogy a szobám falai fehérek voltak. Nem hiába, hisz angyal vagyok. Amint felkeltem szárnyimat kiengedtem így lelógott az ágyamról. Magamra húztam a takarómat és vártam mi lesz a következő feladatom. Ugyan is az én feladatom az, hogy íjammal eltaláljam azt a szerencsétlent aki nem jártas az ismerkedésben. Azaz valaki szeresse az illetőt. De persze össze is kell, hogy illjenek. Azt gondoltam ma, hogy mivel csak pár napja vagyok itt Doncaster-ben így felfedezem a várost. Gyorsan felvettem egy csőszárú farmert és egy fehér póló. Most gondolom azon tanakodtok, hogy vannak-e tetoválásaim. Igen vannak. Egy kicsit elvetettem a sulykot és több, mint 50 tetoválással gazdagodott testem. Gyorsan lementem és felkaptam egy almát és elindultam volna, ha nem veszem észre a zárat. Betörtek hozzám az este. Gyorsan körbenéztem a házban és csak egy rólam készült képet loptak el. Miért kell nekik a képem? Nem értettem semmit sem. Vittem magammal egy kis pénzt fagyira. Ha már nyár van akkor miért ne? Gyorsan bezártam az ajtót és nagy lábaimnak köszönhetően nagyon gyorsan tudtam menni. Lépést tartani. De hogy ha repülnöm kellene az még jobb lenne de nem akarok feltűnni az esetleges ellenségeim előtt. Amint megláttam egy fagyizót rögtön kértem magamnak 3ismétlem 3! gombócos fagyit majd kiültem és élveztem a nyár örömeit és a napsütést. Napszemüveget még nem sikerült szereznem így szemembe sütött a nap. Ezért átmentem árnyékosabb helyre. Elkezdtem nyalni a fagyimat és megláttam egy srácot. Ő is ugyan ezt kérte, mint én csak más sorrendben. Amint rám nézett elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Csillogtak a napsütésben és engem megigézett. Felkelt és egyenesen felém közeledett.
-Leülhetek?-kérdezte mély selymes hangján
-Persze.-nem akartam bunkó lenni. Megengedtem, hogy leüljön velem szemben
-Új vagy?-kérdezte hirtelen és belenyalt a fagyijába. Jesszusom ez tetszett. Mi van velem? Nem értek semmit.
-Igen. Két napja költöztem ide. Szóval elég új hely ez nekem és még nem láttam semmit sem. Fel sem fedeztem Doncastert. És te? Idevalósi vagy?-kérdeztem majd én is nyaltam fagyimból. Felhúzta a szemöldökét és azt hitte elrejtheti a száját előlem a fagyival de nem tudta. Megnyalta alsó ajkát. Mi lesz itt még?-kérdeztem magamtól.
-Igen itt születtem. Remek város. Ha akarod körbevezethetlek, de csak ha akarod.-mosolyogta el magát. Olyan édesen mosolygott. Miket beszélek?
-Az jó lenne.
-Csodás akkor induljunk is.-mondta majd felállt volna
-Várj még a nevedet sem tudom.-húztam fel a szemöldökömet
-Jajj tényleg. A nevem Louis William Tomlinson de tudod mit megengedem, hogy Lou-nak szólíts.-mosolygott
-Inkább jó lesz a Louis. Én pedig Harry vagyok Harry Styles.
-Ha jól sejtem az igazi neved Harold? Vagy tévedek?-mi ezt meg honnan tudja.
-I..Igen de honnan tudod?-kérdeztem meglepetten
-Túl sokat kérdezel Hazz. Gyere körbevezetlek.-mondta majd megfogta a kezemet és elindultunk fagyinkkal a kezünkben és Louis mindent megmutatott nekem. A végére kezdtem megismerni őt. Focizni szokott én pedig oda vagyok a fociért. Miután végeztünk a körúttal leültünk a közeli tó partjára egy fához. Addigra már elfogyott a hűsítő édességünk.
-Szeretem ezt a helyet. Itt minden olyan nyugodt. Ajánlom, hogy ha erre jársz vagy ki akarsz kapcsolódni gyere ide. Ha szerencséd van itt megtalálhatsz. Dumálhatunk meg miegymás. -nevette el magát a végén. Amint rám nézett elolvadtam tőle. Azok a kéken csillogó szemei és most, hogy a nap sugarai vörösen izzottak így még szebb lett tőle. Íriszei csak úgy csillogtak.
-Szépek a szemeid Harry.-mondott hirtelen egy bókot és fülig vörösödtem.
-K..Köszönöm Lou. A tiedé is.-motyogtam az orrom alatt de meghallotta
-Azt mondtad, hogy Lou. Hahh pedig azt mondtad, hogy inkább Louis..
-Miért jobban szeretnéd ha Louis.-nak hívnálak?
-Ne a Lou sokkal jobb. Tudod kevés embernek engedem, hogy így szólítsanak. De neked valahogyan megengedem. Furcsa nem?-kérdezte majd tóra terelte tekintetét. Még soha nem éreztem ilyet senki iránt. Tudtam, hogy van olyan fiú-lány közötti vonzalom, de hogy fiú-fiú? Be kell vallanom magamnak, hogy Louis nagyon jóképű. Azt hiszem Beleszerettem.
-Figyelj ha kell segítség nyugodtan keress meg vagy hívj fel. Add ide a telefonodat.-nyújtotta előre a kezét és én odaadtam neki fehér Iphone-omat.
-Szép. Nekem is ilyen van csak feketébe.-mosolygott majd csak annyit vettem észre, hogy egy dallam hallatszó törte meg a csendet. Felhívta magát. Ez a szám furcsán ismerős volt. Lou lefényképezte magát a telefonommal és odaadta nekem.
-Csak, hogy egy képed is legyen ha netalán tán elfelejtenéd ki is vagyok. Dehogy felejtenélek el.-gondoltam magamban majd elvettem és a zsebembe csúsztattam.-Hé Hazz..-mondta Louis és amikor felemeltem a fejemet elvakított a fény és pislogni kezdtem. Lefotózótt.
-Ha már neked is van rólam képed akkor neked is legyen.-kacsintott majd felállt és lenyújtotta nekem kezét. Boldogan fogadtam el és elkezdtünk haza menni, mert már kezdett sötétedni.
-Haza kellene menned Lou. Ki tudja kik mászkálnak erre felé.-aggodalmaskodtam
-Csak nem féltesz Hazz?-kérdezte rám meredve tekintetével.
-Egy kicsit igen.
-Jajj köszike. Tudod mit haza kísérlek. Csak mondd az utat.-mondta majd kézen ragadott. Megszorította majd együtt sétáltunk végig az utcákon. Húzott maga után és olyan volt mint egy kisgyerek. Nagyon elfáradt a végére. A hátamra kaptam és úgy ölelt, mint egy koala. Mosolyognom kellett ezen.
-Lou itt vagyunk.-mondtam de semmi választ nem kaptam csak halk szuszogását lehetett hallani. Tehát elaludt. Sóhajtottam egyet és mit tehettem volna? Kinyitottam az ajtót majd levettem cipőmet és felbaktattam a szobámba és lefektettem. Nyögdécselt egy kicsit majd hirtelen lehúzott magához majd átölelte nyakamat. Azt sem tudtam, hogy mit csinálok, mikor próbáltam eltolni magamat tőle de nem volt hozzá erőm. Így mellé feküdtem és én is átkaroltam. Lecsuktam a villanyt majd így aludtam el.
Harry Styles:
Reggel mikor kinyitottam a szemem elvakított a nap. Főleg, hogy a szobám falai fehérek voltak. Nem hiába, hisz angyal vagyok. Amint felkeltem szárnyimat kiengedtem így lelógott az ágyamról. Magamra húztam a takarómat és vártam mi lesz a következő feladatom. Ugyan is az én feladatom az, hogy íjammal eltaláljam azt a szerencsétlent aki nem jártas az ismerkedésben. Azaz valaki szeresse az illetőt. De persze össze is kell, hogy illjenek. Azt gondoltam ma, hogy mivel csak pár napja vagyok itt Doncaster-ben így felfedezem a várost. Gyorsan felvettem egy csőszárú farmert és egy fehér póló. Most gondolom azon tanakodtok, hogy vannak-e tetoválásaim. Igen vannak. Egy kicsit elvetettem a sulykot és több, mint 50 tetoválással gazdagodott testem. Gyorsan lementem és felkaptam egy almát és elindultam volna, ha nem veszem észre a zárat. Betörtek hozzám az este. Gyorsan körbenéztem a házban és csak egy rólam készült képet loptak el. Miért kell nekik a képem? Nem értettem semmit sem. Vittem magammal egy kis pénzt fagyira. Ha már nyár van akkor miért ne? Gyorsan bezártam az ajtót és nagy lábaimnak köszönhetően nagyon gyorsan tudtam menni. Lépést tartani. De hogy ha repülnöm kellene az még jobb lenne de nem akarok feltűnni az esetleges ellenségeim előtt. Amint megláttam egy fagyizót rögtön kértem magamnak 3ismétlem 3! gombócos fagyit majd kiültem és élveztem a nyár örömeit és a napsütést. Napszemüveget még nem sikerült szereznem így szemembe sütött a nap. Ezért átmentem árnyékosabb helyre. Elkezdtem nyalni a fagyimat és megláttam egy srácot. Ő is ugyan ezt kérte, mint én csak más sorrendben. Amint rám nézett elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Csillogtak a napsütésben és engem megigézett. Felkelt és egyenesen felém közeledett.
-Leülhetek?-kérdezte mély selymes hangján
-Persze.-nem akartam bunkó lenni. Megengedtem, hogy leüljön velem szemben
-Új vagy?-kérdezte hirtelen és belenyalt a fagyijába. Jesszusom ez tetszett. Mi van velem? Nem értek semmit.
-Igen. Két napja költöztem ide. Szóval elég új hely ez nekem és még nem láttam semmit sem. Fel sem fedeztem Doncastert. És te? Idevalósi vagy?-kérdeztem majd én is nyaltam fagyimból. Felhúzta a szemöldökét és azt hitte elrejtheti a száját előlem a fagyival de nem tudta. Megnyalta alsó ajkát. Mi lesz itt még?-kérdeztem magamtól.
-Igen itt születtem. Remek város. Ha akarod körbevezethetlek, de csak ha akarod.-mosolyogta el magát. Olyan édesen mosolygott. Miket beszélek?
-Az jó lenne.
-Csodás akkor induljunk is.-mondta majd felállt volna
-Várj még a nevedet sem tudom.-húztam fel a szemöldökömet
-Jajj tényleg. A nevem Louis William Tomlinson de tudod mit megengedem, hogy Lou-nak szólíts.-mosolygott
-Inkább jó lesz a Louis. Én pedig Harry vagyok Harry Styles.
-Ha jól sejtem az igazi neved Harold? Vagy tévedek?-mi ezt meg honnan tudja.
-I..Igen de honnan tudod?-kérdeztem meglepetten
-Túl sokat kérdezel Hazz. Gyere körbevezetlek.-mondta majd megfogta a kezemet és elindultunk fagyinkkal a kezünkben és Louis mindent megmutatott nekem. A végére kezdtem megismerni őt. Focizni szokott én pedig oda vagyok a fociért. Miután végeztünk a körúttal leültünk a közeli tó partjára egy fához. Addigra már elfogyott a hűsítő édességünk.
-Szeretem ezt a helyet. Itt minden olyan nyugodt. Ajánlom, hogy ha erre jársz vagy ki akarsz kapcsolódni gyere ide. Ha szerencséd van itt megtalálhatsz. Dumálhatunk meg miegymás. -nevette el magát a végén. Amint rám nézett elolvadtam tőle. Azok a kéken csillogó szemei és most, hogy a nap sugarai vörösen izzottak így még szebb lett tőle. Íriszei csak úgy csillogtak.
-Szépek a szemeid Harry.-mondott hirtelen egy bókot és fülig vörösödtem.
-K..Köszönöm Lou. A tiedé is.-motyogtam az orrom alatt de meghallotta
-Azt mondtad, hogy Lou. Hahh pedig azt mondtad, hogy inkább Louis..
-Miért jobban szeretnéd ha Louis.-nak hívnálak?
-Ne a Lou sokkal jobb. Tudod kevés embernek engedem, hogy így szólítsanak. De neked valahogyan megengedem. Furcsa nem?-kérdezte majd tóra terelte tekintetét. Még soha nem éreztem ilyet senki iránt. Tudtam, hogy van olyan fiú-lány közötti vonzalom, de hogy fiú-fiú? Be kell vallanom magamnak, hogy Louis nagyon jóképű. Azt hiszem Beleszerettem.
-Figyelj ha kell segítség nyugodtan keress meg vagy hívj fel. Add ide a telefonodat.-nyújtotta előre a kezét és én odaadtam neki fehér Iphone-omat.
-Szép. Nekem is ilyen van csak feketébe.-mosolygott majd csak annyit vettem észre, hogy egy dallam hallatszó törte meg a csendet. Felhívta magát. Ez a szám furcsán ismerős volt. Lou lefényképezte magát a telefonommal és odaadta nekem.
-Csak, hogy egy képed is legyen ha netalán tán elfelejtenéd ki is vagyok. Dehogy felejtenélek el.-gondoltam magamban majd elvettem és a zsebembe csúsztattam.-Hé Hazz..-mondta Louis és amikor felemeltem a fejemet elvakított a fény és pislogni kezdtem. Lefotózótt.
-Ha már neked is van rólam képed akkor neked is legyen.-kacsintott majd felállt és lenyújtotta nekem kezét. Boldogan fogadtam el és elkezdtünk haza menni, mert már kezdett sötétedni.
-Haza kellene menned Lou. Ki tudja kik mászkálnak erre felé.-aggodalmaskodtam
-Csak nem féltesz Hazz?-kérdezte rám meredve tekintetével.
-Egy kicsit igen.
-Jajj köszike. Tudod mit haza kísérlek. Csak mondd az utat.-mondta majd kézen ragadott. Megszorította majd együtt sétáltunk végig az utcákon. Húzott maga után és olyan volt mint egy kisgyerek. Nagyon elfáradt a végére. A hátamra kaptam és úgy ölelt, mint egy koala. Mosolyognom kellett ezen.
-Lou itt vagyunk.-mondtam de semmi választ nem kaptam csak halk szuszogását lehetett hallani. Tehát elaludt. Sóhajtottam egyet és mit tehettem volna? Kinyitottam az ajtót majd levettem cipőmet és felbaktattam a szobámba és lefektettem. Nyögdécselt egy kicsit majd hirtelen lehúzott magához majd átölelte nyakamat. Azt sem tudtam, hogy mit csinálok, mikor próbáltam eltolni magamat tőle de nem volt hozzá erőm. Így mellé feküdtem és én is átkaroltam. Lecsuktam a villanyt majd így aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése