V.fejezet

Halii. Itt a kövi része. Nem tudom, hogy milyen lett, csak 1-2 komit. Tudni akarom milyen vagyok az ilyesmikben. Köszii Em X) UI.: Szerintem lesz hozzá Trailer is. De nem tudom. Megpróbálom valahogyan összehozni. Ha gagyi lesz nézzétek el nekem ez lesz az első trailer amit csinálni fogok. Drukkoljatok nekem. A végéről pedig. Szerintem egy kicsit szemét vagyok de a türelem rózsát terem nem igaz? XD

 Harry Styles:

Miután Lou elment tudtam soha nem láthatom őt. Ahogyan kijelentette amit mondott. El kell fogadnom azt, hogy ő csupán az ellenségem akinek a lelke rég nem tiszta. Hallottam egy beszűrődő hangot az ablakomnál így odamentem, hogy megnézzem mi is lehet az. L-t pillantottam meg amint két sötét angyal felveszi Louis meredt testét a földről és elrepültek. Ekkor már késő volt utánuk repülnöm mert eltűntek a semmiben. Biztos az Alvilágba vihette őt sehova máshová. Itt baj volt. El kellett döntenem, hogy utána megyek vagy otthagyom őt Luciferrel. És mi van akkor ha Sötétté változtatja azaz sötét angyallá akinek a szárnya olyan mint a denevéré. Bele sem akartam gondolni. Nem gondolkozva kirepültem az ablakon és egyenesen a Menny felé vettem az irányt. Amint felértem megláttam a milliónyi angyalt akik mellettem száguldottak el. Köszöntek nekem én pedig vissza. Sürgősen el kellett kapnom valahol Kane-t. Csak benne bízhatok. Gyorsan berepültem a tanács terembe, hogy vagyis azt hittem ott lesz de nem volt. Szinte pánikba estem. Olyan gyorsan repültem Kane rezidenciájához ahogy csak tudtam, még szerencse tudom, hogy hol lakik. Bekopogtattam és nagy meglepetésemre felesége Margaret nyitott ajtót.
-Nahát Harry. Micsoda meglepetés.

Louis Tomlinson:

Hol vagyok? Talán elvesztem ég s föld között? Próbáltam kinyitni szemeimet de reményemet vesztettem amikor szemhéjaim nem engedelmeskedtek nekem. Féltem, féltem attól, hogy esetleg meghalok. De úgy kell meghalnom, hogy soha többet nem láthatom Harry mosolygós arcát. Rendezett göndör fürtjeit és zöld íriszeit ahogy csillognak rám amikor rám néz. Nem akartam még meghalni nem akartam ebbe belekeveredni otthon akartam lenni és kipihenni magamat. Hirtelen éreztem bőrömön a nedvességet még sem tudtam kinyitni szemeimet. A sötétség magába foglalt.
-Gyerünk ébredj fel.-kiabálta valaki a fülembe majd érezni véltem egy kezet az arcomon csattanni. Kín keservesen nyitottam ki szemeimet és láttam, hogy az egész testem egy afféle trónnak van döntve. Amint kinyitottam megpillantottammagát az Ördögöt.
-Louis végre felébredtél. Vess egy pillantást a családodra.-mondta mellém guggolva majd a trónterem közepén maradt csapatra mutatott.
-Nem....-suttogtam de észrevettem, hogy meghallotta és ráncba szaladt a homloka
-Hogy mondtad?-kérdezte egy kicsit inderültebben
-Ők nem a családom. Az én családom legalább 8 éve meghalt. Abban az átkozott autóbalesetben- Felnevetett. Ez annyira idegesített.
-Elmondjam neked mi történt azon a napon? Hogy mi történt 20 éve azon az estén? Tudni akarod?-kérdezte én pedig kikerekedett szemekkel fürkésztem arcát amin egy fülig érő mosoly éktelenkedett.
-Igen!-köptem felé a szavakat de akkor éreztem amint kezeimet hátra húzzák. Ekkor éreztem meg a kemény anyagot a húsomba vájódni. Láncra lettem verve mint holmi dög. Az Ördög megparancsolta, hogy szedjék le rólam a béklyómat de ezután nem tudtam mi lesz velem.

Harry Styles:

-Helló Margaret. Itthon van Kane? Sürgősen beszélnem kellene vele
-Igen itthon van. Éppen játszik Austinnal. De gyere csak be.-mosolygott majd kitárta nekem az ajtót ezzel is beinvitálva engem.
-Á Harry. Micsoda meglepetés.-kelt fel a földről ahol még Austinnal játszott de amint a kisfiú meglátott rögtön felrepült a szobájába.
-Baj van.-túrtam bele göndör tincseimbe majd leültem bőr kanapéjukra. Kane mellém telepedett.
-Mi történt Harry?-kérdezte és pedi elmeséltem neki, hogy mi történt vele azóta amióta találkoztam Lou-val. Elmeséltem neki MINDENT.
-Jesszusom és most mit akarsz tenni?-kérdezte aggódva és talán félt, hogy valami őrültséget fogok csinálni de lehet, hogy igaza is van. A kezemet is tűzbe raknám Loui-ért. Pedig nem jelent nekem semmit sem. De amióta megismertem szerintem jobb lett az életem. Vissza akarom őt kapni!!!!
-Lemegyek érte. Ez az egyetlen megoldás.-fújtam ki idegesen a levegőt ami néhány másodperccel ezelőtt ki akart jutni tüdőm börtönéből.
-Várj nem mehetsz le csak úgy. Ez már reménytelen. Hagyd őt odalent. Ha már az ő lelke nem tiszta ez ellen nincs mit tenni. Őrökre Sötét marad. Ezt nem tudod megváltoztatni. Se varázsigével se főzetekkel Ő örökre az marad. Most pedig menj. Vissza kell jönnöd hozzánk. Pakold össze a cuccaidat és gyere vissza. Amúgy is unom a felhő kutyádat. Folyton elkóborol. Na menj.-lökött ki az ajtón. Nem haboztam rögtön lementem így még volt időm látni Doncaster fényeit ahogy az éjben csillognak néhol neon fénnyel. Gyorsan hazarepültem majd bepakoltam az összes cuccomat egy bőröndbe. Fájt, hihetetlenül fájt, hogy itt kell hagynom ezt a gyönyörű várost na meg persze Louis-t az Alvilágban. Annyira hihetetlen volt. Beleszerettem valakibe a Földön és utána meg persze el is veszíti. Jellemző. Miért nem lehet nekem egy normális életem? Miért nem születtem embernek?
-Mert akkor nem ismerted volna meg Louis-t te idióta.-mondta belülről egy kis hang és igaza volt. Ha nem találkoztam volna vele akkor most nem tartanák/-nánk itt. Féltem, hogy valami baja esik vagy talán megölik. De L nem olyan, hogy hidegvérrel ölne. Nem. Ő sokkal rosszabb annál. De mindegy is nem akarok ezzel foglalkozni. Minél előbb vissza akartam menni mivel minden látvány, minden hang, minden illat Rá emlékeztetett. És fájt, hogy nem lehet a közelemben. Idegesen fújtam ki a levegőt majd elindultam. Elindultam a biztonságot nyújtó Menny felé ahol nem érhetnek csalódások. Semmikor..........

Louis Tomlinson:

-Nézz csak körbe Louis. Te közénk tartozol.
-Nem. Én soha!!!!!!
-Tudod mit elmesélem mi történt 20 éve amikor a edves kis angyalkád megmentett engem pedig nem engedett a közeledbe. Tudtam, hogy itt a megfelelő pillanat, hogy csecsemő korban a rosszra neveljelek. Követtem a kocsitokat és mindent úgy terveztem, hogy te ne sérülj meg de a szüleid haljanak meg. Így is lett. Már éppen be akartam nyúlni, hogy kiszedjelek onnan és lehozzalak ide amikor a te kis Angyalkád megtámadott. Mivel Ő taszított le a Mennyből így erősebb is volt nálam. Szitkozódtam egy pár sort majd elmentem.
-Te....Megöllek!!!-kiabáltam majd neki rontottam de elkapta a nyakamat és felemelt. Fulladoztam de még erősebben fogta közre nyakamat. Azt hiszem itt a vég!!!

IV.fejezet

Hali mindenkinek itt hozom a 4.részét. Jó olvasást. X)

Harry Styles:

Miért pont Louis? Miért az ő lelke? Ezek a kérdések kavarogtak bennem amikor karjaimban tartottam Őt. Édesen aludt míg én próbálom feldolgozni mi is történt pár perccel ezelőtt. Nagyon megdöbbentett amit L mondott. Engem kell megölnie Louis-nak. Meg kell tudnom, hogy hogyan tudnám Louis-t megmenteni Tőle. Hallottam szuszogásán, hogy valami rosszat álmodik. Gyorsan felkeltem mellőle hisz mit tehettem volna. Remélem elfelejti hogy találkozott Vele.
-Harry......-suttogta és átfordult a másik oldalra. Elmosolyodtam majd rá terítettem a takarót és elrepültem.

Louis Tomlinson.:

-Várj csak egy kicsit ezt most, hogy értetted?-kérdeztem az ördögtől.
-Jól hallottad. Itt van nálam a te kis angyalkád. Hozzátok be fiúk.-tapsolt hármat majd behozták Harry-t. Csupa vér volt mindene és szárnya is azaz csak az egyik le volt tépve.
-Jesszusom Harry.-mondtam féltőn majd hozzá siettem volna ha valami nem tart vissza. Mint egy láthatatlan pajzs ami nem enged a közelébe. Lucifer elnevette magát majd odament Hazz-hoz. És a fülébe suttogott valamit. Harry leszegte fejét és egy kósza könnycsepp gördült le arcán. Lucifer felnevetett majd háta mögé állt és elkezdte kihúzni szárnyát amit vér borított. Felüvöltött a fájdalomtól és én is attól, hogy ezt teszi vele. Miután kihúzta szárnyát a másikat is tenyerébe vette majd odadobta nekem.
-Ezt lett a te Angyalkádból. Egy ember. Egy közönséges halandó.-kuncogott majd az a védőpajzs megszűnt így odarohantam Hazzához. Magamhoz öleltem.
-Harry.......-suttogtam neki és felemeltem gyenge fejét, hogy zöld szemeibe nézhessek.
-Shh...Louis. Nincs semmi gond.-mondta majd mellkasomba temette fejét.
-Nehogy meghalj neked ha kell kiviszlek.-mondtam majd magamra dobtam Harry majdnem életelen testét majd elkezdtem sétálni vele.
-Lou....-suttogta erőtlenül. Letettem majd leültem és fejét combomra helyezte. Kezét felvezette arcomra és ott tartotta. Hüvelyk ujjával letörölte kósza könnycseppemet és megfogtam kezét ami arcomon pihent.
-Harry....-itt végérvényesen elsírtam magam. Miért tette ezt Lucifer? Na jó az okát tudom de ha ő meghal és is vele halok.
-Ne sírj Lou.-mondta majd arca egyre közelebb ért enyémhez. Meg akartam utoljára ízlelni mézédes ajkait. De nem sikerült. Mielőtt ajka enyémhez ért volna erőtlenül ért földet teste.
-Harry.....H..Harry.-lökdöstem hátha felébred és ekkor hatalmasat dobbant a szívem.-HARRY!-kiabáltam.
Ijedten pattant ki a szemem. Párnám könny áztatta volt. Reméltem, hogy ez csak egy rémálom volt. El kell mennem Harry-hez. Ijedten tapasztaltam mikor felkeltem, hogy véres a pólóm de nem is akárki vére az enyém. De mi történt? Nem is akarom tudni csak azt, hogy Ő biztonságban van. Sietve átöltöztem egy sötétkék pólóba és egy piros rövidnadrágba majd elsiettem ahhoz a házhoz. Amint kinyitottam az ajtó egyből berontottam és elkezdtem keresni Őt. Gyorsan felsiettem a szobájába de nem volt ott. Megijedtem, hogy talán tényleg igaz volt az álmom. Tényleg elveszítettem. De kétségem elszállt mikor meghallottam fütyörészését a fürdőből. Idegesen fújtam ki a levegőt és leültem ágyára. Mint akkor most is falai fehér színűek voltak. Valahogy nem éreztem a világ súlyát nyakamon amikor belépek ebbe a szobába. Hirtelen nem folyt tovább a csap. A fejemet fogtam valami ötletért de semmi sem jutott eszembe. Jobbnak láttam ha betuszkolom magamat a szekrénybe. Éppen jól időzítettem mivel Harry pont azután lépett ki a fürdőből. Látni véltem csupasz felsőtestét ami olyan volt mint azon a bizonyos képen. De élőben még sexysebb. Te jó ég,,, ugye nem fogja levenni a törülközőt? De sajnos. Szerencsére nekem háttal állt majd egyszerű mozdulattal lerántotta magáról. Éreztem, hogy elpirulok és hirtelen valami folyadékot éreztem meg végigfolyni arcomon. Odakaptam a kezemet és vér volt. Na jó nem hiszem el, hogy ettől lett orrvérzésem!!!!  Harry leült az ágyra majd felvette a boxerét majd a többi cuccot. Ezután megkérdezhetitek, hogy nem vagyok-e egy kicsit perverz, de. De az vagyok és sajnálattal közlöm, hogy felvettem videóra. De többet nem mondok.  Harry visszament a fürdőbe és remek alkalom volt,hogy megszökjek. Kinyitottam a gardrób ajtaját majd elmentem volna.
-Louis. Te meg mit keresel itt?-kérdezte egy ijedt hang mögülem. Nem akartam megfordulni. Ne akartam zöld szemébe nézni. Nem akartam itt lenni.........
-Semmit.-mondtam majd elindultam volna ha nem fogja meg a kezemet.
-Mi a baj Lou? Miért nem akarsz rám nézni?-kérdezte Hazza. Nem válaszoltam ehelyett szorosan magamhoz öleltem.  Nem akartam elengedni.
-Lou figyelj rám-emelte meg fejemet-mi történt?
-Csak egy rossz álom volt. Felejtsük el. Én most megyek.
-Várj. Ha már itt vagy összeütök valami kaját. Mit szólsz?-kérdezte mosolyogva Hazza
-Hát nem is tudom.......-*kiskutya szemekkel néz rám*-hhhh...na jó legyen.-mentem bele és már csak annyit vettem észre, hogy lent van a konyhába és előkészít mindent.
-Segítsek?-kérdeztem
-Nem kell. Te csak ülj le. Remélem szereted a spagettit.-nézett rám.
-Igen. -mondtam és kifújta a levegőt majd hozzá látott. Nem akartam nélküle leülni az asztalra így felültem a konyhapultra. Harry rám nézett majd elmosolyodott. Rajongva pillantottam rá miközben kavargatta a szósz.
-Nézd meg Louis. Nem kemény?-kérdezte majd a számba nyomott egy spagetti tésztát. Puha volt.
-Miért nem nézed meg te is?-kérdeztem majd a másik végét odaadtam neki. Elmosolyodott majd bevette a szájába és elkezdte szippantani, addig amíg csókban nem forrtunk össze. Levegő hiány miatt el kellett válnunk egymástól.
-Sz..Szerintem puha.-lihegett Hazz. Én felnevettem majd előszedtem 2 tányért majd elhelyeztem az asztalon és 2 villát is készítettem ki. Úgy, hogy egymás mellet üljünk. Gyorsan elkészült az étel így amikor Harry lerakta az asztalra rögtön szedni kezdtem. Kuncogni kezdett majd ő is szedni kezdett. Csendben de néhány kacaj kíséretében elfogyasztottuk vacsoránkat majd Harry berakta a tányérokat a mosogatóba majd megfogta kezemet és felvezetett a szobájába.
-Lou. Tudni szeretném mit álmodtál. Miért nem mondod el?-kérdezte hirtelen amikor az ágyon ültem török ülésben.
-Semmit. Tudod mit. Felejtsük el. Megyek is. Köszönök mindent de többet nem találkozhatunk. Remélem megérted Hazz.-mondtam majd ki akartam volna sétálni az ajtón de megragadta a kezemet.
-Nem, nem tudom megérteni.
-Az Isten Szerelmére Harry. Felbéreltek, hogy öljelek meg. Most már világos?-kérdeztem ingerülten majd mintha úgy láttam volna, hogy nem lepődik meg ezen amit én most elmondtam neki. Megráztam a fejemet majd kisétáltam a hideg levegőre. Majd hirtelen ahogy kiléptem elsötétült minden.
-Nem vesztegethetjük tovább az időt. El kell vinnünk őt az Alvilágba. Gyerünk.-mondta egy ismerős hang. Egyből eszembe jutott a beszélgetésem az Ördöggel. De vajon miért visznek el engem? Tudom, hogy ellent mondtam Lucifer akaratának de mégis ő birtokolja a lelkemet úgymond..........

III.fejezet

Halli.. Itt a 3. része. Remélem tetszeni fog. Pucca. ;) X)

Louis Tomlinson:

El sem hiszem mit tettem. Megcsókoltam Őt. Őt akit meg kell majd ölnöm és persze gyengéd érzelmeket táplálok iránta. Éreztem, ahogyan kezét hajamba túrja így elmélyítve csókunkat. Éreztem, hogy ha tovább folytatom azzal csak túl lövök a célomon. Nem akarom, hogy rám szálljanak Főleg nem az a bizonyos G. .Nem tudom, hogy ki ő csak azt tudom, hogy ő az új főnököm. A régebbit megölték, pontosabban lelőtték, méghozzá fejbe. Én nem akarok így járni így muszáj lesz valamit csinálnom. Elváltunk egymástól. Ijedten pattantam ki öléből és felálltam.
-Mi a baj Lou?-kérdezte
-Ezt nem kellett volna.-mondtam magamnak de tudtam, hogy meghallotta
-Mit? Megbántad?-kérdezte aggódva és ő is felállt.
-Én..nem tudom. Mennem kell. fogtam sietősre a dolgot majd elfutottam volna ha nem kapja el a karomat.
- Várj Lou. Mi ez a hirtelen hangulat változás? Az egyik percbe csókolózunk a másikban pedig el akarsz menni. Mi a baj?-kérdezte majd kezét arcomra simította
-Semmi Hazz. Hagyj békén.-mondtam majd elrohantam így ott hagytam a már nem is tudom kimet. Bassza meg. Nem kellenek érzelmek. Azok csak rontanak a helyzetemen.

Harry Styles:

Amikor Lou elfutott utána akartam menni de valami nem engedte. Kezemet odakaptam a számhoz és lejátszódott bennem az előbbi jelenet mikor ajkait enyémeknek nyomta. Éreztem kezeit ahogyan beletúr göndör hajamba. Istenem miért pont én? Nem agyaltam tovább ezen csak minél előbb haza akartam menni. Felkaptam íjamat majd elrepültem volna haza, hogy ha nem követem Lou-t. Néha-néha hátra nézett nehogy kövessék ugyan is kiszámíthatatlan az éjjel. Hirtelen egy alak csapódott felé én pedig ahelyett hogy segítettem volna neki elbújtam. Letérdepeltették Lou-t és hirtelen egy alak jelent meg. Ismerős alakja szinte a csontomig hatoltak. Az nem lehet, hisz meghalt. Vagy újjá született a pokolban?
-Louis. Jó estét.-köszönt a férfi és tényleg az volt akit száműztem a Mennyből. Lucifer......
-Mit akar?-kérdezte Louis de bár csak ne tette volna.
-Tudod ta azt jól. Megölted már?-kérdezte majd leguggolt hozzá
-Nem és nem is akarom. Azt sem tudom mit ártott magának.-köpte felé a szavakat Lou
-Fogjátok le jó szorosan.-mondta Lucifer maga az ördög és Lou felszisszent.-Hiszel az ördögben Louis?-kérdezte vigyorral az arcán
-Mi? Nem. Ez őrültség.- hebegte Lou. Lucifer csak elnevette magát majd hirtelen leszakadt róla a pólója és kitárta nagy fekete szárnyait (mellesleg olyan volt mint a denevéreké).
-Úr Isten. Ki vagy te?-kérdezte Louis ijedten.
-Én vagyok az akit kitaszítottak a Mennyből én vagyok, a gonosz, én vagyok az Ördög.-hadarta el drámaian.
-Az nem lehet. Ez lehetetlen. De hogy és mi?-kérdezte zavartan Louis
-Elmagyarázom neked. Ismertem az Istent szinte ha lehetett mondani Apámként tekintettem rá. Majd összekaptunk és az egyik Őrangyalt bízta meg, hogy letaszítson a Föld legmélyebb bugyraiba. És most pedig szabad vagyok. Hála a szüleidnek.
-Mi? Hogy jönnek ide a szüleim?
-Hát tudod anyukád halálos beteg volt. Az apád már nem hitt benne, hogy meggyógyul és még szeretett Istenétől is elfordult. Egy napon megidézett és kért tőlem egy aprócska szívességet. Ez pedig az volt, hogy mentsem meg a feleségét azaz az anyádat. De cserébe én is kértem tőle valamit.
-És mit ha szabad tudnom?-kérdezte ellent mondás nem tűrően Louis
-Persze. A lelkedet.
-Hogy mit?
-Jól hallottad a lelkedet. Ezzel azt értem el, hogy örökre engem kell szolgálnod. És mivel a szolgám vagy adtam egy parancsot. Öld meg Harry Styles-t.-szám elé kaptam és néztem Lou reakcióját.
-Már mindent értek-Lucifer felhúzta szemöldökét-Ö volt az aki letaszított a Mennyből?-kérdezte
-Pontosan.
-Nem!!! Nem fogom megölni. Soha. Nem. NEm. NEM!-ekkor arcon csapta és fél arca elkezdett lángolni. Segíteni akartam megint de nem akartam megmutatkozni. Felkiáltott a hirtelen jött fájdalomra de hirtelen elillant a tűz. Louis fél arca elégett. Istenem miért?
-Miért nem? Louis!
-Magam sem tudom.
-Csak nem..........Louis ugye nem......nem szerettél bele?-kérdezte L és pedig lepődötten néztem Louis-t aki lehajtotta fejét.
-Nem tudom mit érzek ebben a pillanatban de egyet tudok mondani.-mondta Louis majd felállt-Viszlát.-mondta majd futni kezdett. Utána néztem és láttam ahogyan 2 sötét Angyal a nyomában van.
-Harry Styles.-kuncogott fel. Kiléptem az árnyékból és kitárt szárnyaimmal megmutatkoztam.
-Lucifer! Megöllek!-kiabáltam majd neki rontottam de felrepült.
-Majd egyszer.-mondta majd egy kacaj kíséretében eltűnt. Én gyorsan Louis után repültem. Már feladtam keresését de meghallottam kétségbeesett kiáltását. Gyorsan lerepültem a földre és gyalog folytattam tovább. Amint beértem egy sikátorba megláttam Lou-t az egyik marha lefogta kezeit háta mögött a másik pedig egy pengét tartott a kezében.
-Mi az utolsó kívánságod?-kérdezte de meg sem várva válaszát belé döfte a kést. Sikítani akartam de nem tudtam. Megakadt minden a torkomon. Hirtelen aki megszúrta Lou-t hátrahőkölt majd megjelent L és letépte a fejét.
-Idióták még nem jött el az ideje.-mondta haraggal hangjában majd felemelte Louis majdnem élettelen testét és elrepült. Gyorsan kiengedtem a szárnyaimat majd elrugaszkodtam és felrepültem én is majd követni kezdtem míg egy házhoz nem értem. Berepült az ablakon. Én mivel volt erkély. Oda szálltam le. Hallgatózni kezdtem.
-Egyszer úgy is meg kell majd ölnöd az angyalkádat.-mondta L majd hirtelen kirepült az ablakon de még előtte mielőtt elment volna az Alvilágba rám vicsorított majd véglegesen eltűnt  Gyorsan .bementem hozzá. Az ágyra volt lefektetve. Szerencsére meggyógyította amit nem is értek. De nem ezzel foglalkoztam csak odasiettem hozzá majd magamhoz öleltem őt.

II.fejezet

Itt a (dobpörgés XD) második része.::

Louis Tomlinson:

Mocorogva nyitottam ki a szememet. De amikor ezt megtettem sokkot kaptam. Harry ott feküdt velem szemben és édesen szuszogott. Már emlékszem. Elaludtam. Csodálkozom, hogy engedte, hogy mellette aludjak. És én még ilyen angyalt akarok megölni, mint Harry. Imádtam arcát nézni. Kicsit majdnem szívrohamot kaptam amikor elsőre megláttam magam mellett. Keze a derekam körül volt. Még soha nem éreztem ilyet. Mint ha én lennék a legboldogabb a világon. Gyorsan kikeltem az ágyból de előtte lefejtettem Hazza kezeit magamról. Felkeltem majd elindultam le a konyhára. Gondoltam, ha már itt töltöttem az éjszakát kedveskedek neki egy kicsit. Előszedtem a hűtőből a tojást. Alig találtam meg a serpenyőket. Na de mindegy. Felhevítettem a serpenyőt majd elkezdtem sütni a tojásokat.
-Lou....-hallottam rekedtes mély hangját
-Szia Harry. Gondoltam csinálok neked reggelit, ha már itt aludtam.-mondtam majd visszafordultam és tovább néztem a sülő tojásokat. Hallottam ahogyan kihúzza a széket és leül az asztalhoz. Gyorsan végeztem a tojásokkal és elé raktam a tányért. Na meg kést és villát.
-Ez nagyon finom Lou. Köszönöm.-mondta majd elkezdett enni. Ennyire még senki sem dicsérte meg a főztömet. Jó ha ezt az egy dolgot tudom megcsinálni egymagam XD. Amint megette felkelt és belerakta a mosogatóba.
-Nos. Akkor én most megyek is. Nem zavarlak.-mondtam volna de a konyhapultnak szorított. Harry mi van veled jesszus??
-Ne menj el. Tudod ilyen idős létemre még soha nem csókolóztam és azt szeretném kérni, hogy.............csókoljalak meg?-kérdeztem a végére
-Hát...izé.....de csak a nem probléma...tessék már megint kezdem.-mondta majd eltolta magát és elkezdett járkálni a fejét fogva.-Sajnálom Lou. Nem kellett volna ezt kérnem, hülye vagyok.-mondta majd leült. Igaz, hogy nekem volt már pár kapcsolatom és tapasztalatom is de nem csókolhatom meg azt akit meg kell ölnöm.
-Nem vagy hülye.-simítottam a hátára kezemet. Megremegett alattam.-Majd találsz egy rendes lányt akivel csókolózhatsz.-mondtam majd megöleltem és elköszöntem tőle. Ezután elhagytam a Styles rezidenciát vele együtt az áldozatommal. Amint hazaértem rendet raktam a szobámba amit utáltam mivel nem vagyok az a rend mániás. Mire végeztem eltelt az idő. Nagy a szobám és nagy volt a kupi de készen lettem. Egész végig csak Harry mondata járt a fejemben. Lehet, hogy tetszem neki? -Nem Louis Tomlinson verd ki a fejedből.-szitkozódtam magamban miközben lementem a konyhára. Azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet Vele.

Harry Styles:

Istenem, hogy lehetek ekkora fafej.:?? Miért kértem tőle, hogy hagy csókoljam meg. Basszus..... Tényleg hülye vagyok. Az angyal képzőben tanítottak nekem ilyet de mégár  soha nem csináltam. Gondolkodtam azon, hogy ki lophatja el életem első csókját.  Nem tudom miért de Louis a legmegfelelőbb feladat erre én pedig elcsesztem. Ügyes vagy Harry Styles. Végérvényesen elüldözted őt. Gyorsan elmosogattam azt az egy tányért és felfelé tartottam volna a lépcsőn amikor hirtelen megjelent az egyik barátomnak az úgy mond üzenete. Azaz csak a feje látszódott.
-Szia Harry.-üdvözölt Kane
-Helló. Mizujs. Egy újabb feladat?-kérdeztem
-Nem. Figyelned kell magadra mivel valaki a sötét angyalok közül üldöz. Amikor repülsz akkor minden eshetőség meg van rá, hogy elkapnak.Már a közeledben van. Idők kérdése, hogy mikor csap le rád.Vigyázz Harry. A nyilat megtalálod a szobádban. Sok sikert.-mondta majd eltűnt. Akkor irány a szobám és a munka. :) Felbaktattam a lépcsőn és találtam egy nyilat az ágyamon egy nyíllal. A nyílra rend szerint rajta szokott lenni az a név akit meg kell vele lőnöm. A mai szerencsés pedig Matthew .S Howard. Érdekes név szerintem. Szóval muszáj lesz megtalálnom ezt a férfit és találnom kell neki egy hölgyet. Amint beesteledett kinyitottam az ablakomat majd levettem a pólómat és így repültem ki az ablakomon. Ahogy a felhők felett repültem láttam Doncaster fényeit. Mennyei érzés volt ahogyan siklottam a szél szárnyán. Rend szerint azok akiknek a neve rá van írva a nyílra azokat könnyű szerrel megtalálom és így is lett. Egy parkban találtam meg és ott ücsörgött egy padon és az előtte elhaladó nőket vizslatva nézett utánuk. Elgondolkodtam azon, hogy néha az emberek nagyon perverzek tudnak lenni. Egy lány/nő leült mellé. Én olyan 20 körülinek néztem. Ez az.-gondoltam magamban, kifeszítettem az íjamat majd lőttem. Egyenesen a nő hátába fúródott. Ezután már nem kellettem oda. Hirtelen valamit érezni kezdtem valakit meg ell találnom. Elindultam hát észrevétlenül majd oda érkeztem ahol Lou-val számot cseréltünk. Ott ült a tó partján a fánál. Karjait átfonta lába körül és nézte az esti égboltot. Oda akartam menni hozzá de nem mertem. Mi van ha nem akar látni? Hirtelen felállt.
-Hát ha nem jön akkor én megyek. Leszarom.-mondta kikelve magából és idegesen a fa közelébe kezdett jönni ahol én voltam. Gyorsan eltüntettem szárnyaimat. Majd amikor elhaladt mellettem akkor megfogtam a karját és magamhoz öleltem.
-Louis.-mondtam ki a nevét majd magamhoz öleltem de jó szorosan
-Harry-nevetett-Harry megfojtasz az öleléseddel. Eressz el.-mondta majd derekamra helyezte kezeit és elkezdett csikizni. Tudni illik, hogy csiklandós vagyok. Felnevettem és lerogytam a földre Lou pedig a csípőmre ült. Befejezte majd feleltem ülő helyzetbe.
-Sajnálom Lou.-mondtam majd megöleltem őt. Ős is engemet. Annyira jól esett a közelsége. Sóhajtott egyet majd hirtelen ellökött magától majd ajkait enyémekre tapasztotta. Alig hittem el. Lou megcsókolt. Ezután már nem csináltam semmit csak engedtem a csábításnak. Kezemmel hajába túrtam és meghúztam azt. Ő is ugyan ezt tette az én göndör fürtjeimmel. Ott abban a pillanatban nem érdekelt semmi sem. Csak mi léteztünk a világon..........

I. fejezet

Hali. Itt az első része.!!! Enjoy.. X)

Louis Tomlinson:

Reggel amikor feleltem csak az Ő arca járt a fejemben. Egyszerűen nem bírtam elviselni azt a gondolatot, hogy meg kell majd ölnöm. Nem tehetem, addig nem amíg el nem mesélik mi a bajuk van Harryvel. Egyenlőre nem csinálok semmit sem, majd egyszer csak....

Harry Styles:

Reggel mikor kinyitottam a szemem elvakított a nap. Főleg, hogy a szobám falai fehérek voltak. Nem hiába, hisz angyal vagyok. Amint felkeltem szárnyimat kiengedtem így lelógott az ágyamról. Magamra húztam a takarómat és vártam mi lesz a következő feladatom. Ugyan is az én feladatom az, hogy íjammal eltaláljam azt a szerencsétlent aki nem jártas az ismerkedésben. Azaz valaki szeresse az illetőt. De persze össze is kell, hogy illjenek. Azt gondoltam ma, hogy mivel csak pár napja vagyok itt Doncaster-ben így felfedezem a várost. Gyorsan felvettem egy csőszárú farmert és egy fehér póló. Most gondolom azon tanakodtok, hogy vannak-e tetoválásaim. Igen vannak. Egy kicsit elvetettem a sulykot és több, mint 50 tetoválással gazdagodott testem. Gyorsan lementem és felkaptam egy almát és elindultam volna, ha nem veszem észre a zárat. Betörtek hozzám az este. Gyorsan körbenéztem a házban és csak egy rólam készült képet loptak el. Miért kell nekik a képem? Nem értettem semmit sem. Vittem magammal egy kis pénzt fagyira. Ha már nyár van akkor miért ne? Gyorsan bezártam az ajtót és nagy lábaimnak köszönhetően nagyon gyorsan tudtam menni. Lépést tartani. De hogy ha repülnöm kellene az még jobb lenne de nem akarok feltűnni az esetleges ellenségeim előtt. Amint megláttam egy fagyizót rögtön kértem magamnak 3ismétlem 3! gombócos fagyit majd kiültem és élveztem a nyár örömeit és a napsütést. Napszemüveget még nem sikerült szereznem így szemembe sütött a nap. Ezért átmentem árnyékosabb helyre. Elkezdtem nyalni a fagyimat és megláttam egy srácot. Ő is ugyan ezt kérte, mint én csak más sorrendben. Amint rám nézett elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Csillogtak a napsütésben és engem megigézett. Felkelt és egyenesen felém közeledett.
-Leülhetek?-kérdezte mély selymes hangján
-Persze.-nem akartam bunkó lenni. Megengedtem, hogy leüljön velem szemben
-Új vagy?-kérdezte hirtelen és belenyalt a fagyijába. Jesszusom ez tetszett. Mi van velem? Nem értek semmit.
-Igen. Két napja költöztem ide. Szóval elég új hely ez nekem és még nem láttam semmit sem. Fel sem fedeztem Doncastert. És te? Idevalósi vagy?-kérdeztem majd én is nyaltam fagyimból. Felhúzta a szemöldökét és azt hitte elrejtheti a száját előlem a fagyival de nem tudta. Megnyalta alsó ajkát. Mi lesz itt még?-kérdeztem magamtól.
-Igen itt születtem. Remek város. Ha akarod körbevezethetlek, de csak ha akarod.-mosolyogta el magát. Olyan édesen mosolygott. Miket beszélek?
-Az jó lenne.
-Csodás akkor induljunk is.-mondta majd felállt volna
-Várj még a nevedet sem tudom.-húztam fel a szemöldökömet
-Jajj tényleg. A nevem Louis William Tomlinson de tudod mit megengedem, hogy Lou-nak szólíts.-mosolygott
-Inkább jó lesz a Louis. Én pedig Harry vagyok Harry Styles.
-Ha jól sejtem az igazi neved Harold? Vagy tévedek?-mi ezt meg honnan tudja.
-I..Igen de honnan tudod?-kérdeztem meglepetten
-Túl sokat kérdezel Hazz. Gyere körbevezetlek.-mondta majd megfogta a kezemet és elindultunk fagyinkkal a kezünkben és Louis mindent megmutatott nekem. A végére kezdtem megismerni őt. Focizni szokott én pedig oda vagyok a fociért. Miután végeztünk a körúttal leültünk a közeli tó partjára egy fához. Addigra már elfogyott a hűsítő édességünk.
-Szeretem ezt a helyet. Itt minden olyan nyugodt. Ajánlom, hogy ha erre jársz vagy ki akarsz kapcsolódni gyere ide. Ha szerencséd van itt megtalálhatsz. Dumálhatunk meg miegymás. -nevette el magát a végén. Amint rám nézett elolvadtam tőle. Azok a kéken csillogó szemei és most, hogy a nap sugarai vörösen izzottak így még szebb lett tőle. Íriszei csak úgy csillogtak.
-Szépek a szemeid Harry.-mondott hirtelen egy bókot és fülig vörösödtem.
-K..Köszönöm Lou. A tiedé is.-motyogtam az orrom alatt de meghallotta
-Azt mondtad, hogy Lou. Hahh pedig azt mondtad, hogy inkább Louis..
-Miért jobban szeretnéd ha Louis.-nak hívnálak?
-Ne a Lou sokkal jobb. Tudod  kevés embernek engedem, hogy így szólítsanak. De neked valahogyan megengedem. Furcsa nem?-kérdezte majd tóra terelte tekintetét. Még soha nem éreztem ilyet senki iránt. Tudtam, hogy van olyan fiú-lány közötti vonzalom, de hogy fiú-fiú?  Be kell vallanom magamnak, hogy Louis nagyon jóképű. Azt hiszem Beleszerettem.
-Figyelj ha kell segítség nyugodtan keress meg vagy hívj fel. Add ide a telefonodat.-nyújtotta előre a kezét és én odaadtam neki fehér Iphone-omat.
-Szép. Nekem is ilyen van csak feketébe.-mosolygott majd csak annyit vettem észre, hogy egy dallam hallatszó törte meg a csendet. Felhívta magát. Ez a szám furcsán ismerős volt. Lou lefényképezte magát a telefonommal és odaadta nekem.
-Csak, hogy egy képed is legyen ha netalán tán elfelejtenéd ki is vagyok. Dehogy felejtenélek el.-gondoltam magamban majd elvettem és a zsebembe csúsztattam.-Hé Hazz..-mondta Louis és amikor felemeltem a fejemet elvakított a fény és pislogni kezdtem. Lefotózótt.
-Ha már neked is van rólam képed akkor neked is legyen.-kacsintott majd felállt és lenyújtotta nekem kezét. Boldogan fogadtam el és elkezdtünk haza menni, mert már kezdett sötétedni.
-Haza kellene menned Lou. Ki tudja kik mászkálnak erre felé.-aggodalmaskodtam
-Csak nem féltesz Hazz?-kérdezte rám meredve tekintetével.
-Egy kicsit igen.
-Jajj köszike. Tudod mit haza kísérlek. Csak mondd az utat.-mondta majd kézen ragadott. Megszorította majd együtt sétáltunk végig az utcákon. Húzott maga után és olyan volt mint egy kisgyerek. Nagyon elfáradt a végére. A hátamra kaptam és úgy ölelt, mint egy koala. Mosolyognom kellett ezen.
-Lou itt vagyunk.-mondtam de semmi választ nem kaptam csak halk szuszogását lehetett hallani. Tehát elaludt. Sóhajtottam egyet és mit tehettem volna? Kinyitottam az ajtót majd levettem cipőmet és felbaktattam a szobámba és lefektettem. Nyögdécselt egy kicsit majd hirtelen lehúzott magához majd átölelte nyakamat. Azt sem tudtam, hogy mit csinálok, mikor próbáltam eltolni magamat tőle de nem volt hozzá erőm. Így mellé feküdtem és én is átkaroltam. Lecsuktam a villanyt majd így aludtam el.