II.fejezet

Itt a (dobpörgés XD) második része.::

Louis Tomlinson:

Mocorogva nyitottam ki a szememet. De amikor ezt megtettem sokkot kaptam. Harry ott feküdt velem szemben és édesen szuszogott. Már emlékszem. Elaludtam. Csodálkozom, hogy engedte, hogy mellette aludjak. És én még ilyen angyalt akarok megölni, mint Harry. Imádtam arcát nézni. Kicsit majdnem szívrohamot kaptam amikor elsőre megláttam magam mellett. Keze a derekam körül volt. Még soha nem éreztem ilyet. Mint ha én lennék a legboldogabb a világon. Gyorsan kikeltem az ágyból de előtte lefejtettem Hazza kezeit magamról. Felkeltem majd elindultam le a konyhára. Gondoltam, ha már itt töltöttem az éjszakát kedveskedek neki egy kicsit. Előszedtem a hűtőből a tojást. Alig találtam meg a serpenyőket. Na de mindegy. Felhevítettem a serpenyőt majd elkezdtem sütni a tojásokat.
-Lou....-hallottam rekedtes mély hangját
-Szia Harry. Gondoltam csinálok neked reggelit, ha már itt aludtam.-mondtam majd visszafordultam és tovább néztem a sülő tojásokat. Hallottam ahogyan kihúzza a széket és leül az asztalhoz. Gyorsan végeztem a tojásokkal és elé raktam a tányért. Na meg kést és villát.
-Ez nagyon finom Lou. Köszönöm.-mondta majd elkezdett enni. Ennyire még senki sem dicsérte meg a főztömet. Jó ha ezt az egy dolgot tudom megcsinálni egymagam XD. Amint megette felkelt és belerakta a mosogatóba.
-Nos. Akkor én most megyek is. Nem zavarlak.-mondtam volna de a konyhapultnak szorított. Harry mi van veled jesszus??
-Ne menj el. Tudod ilyen idős létemre még soha nem csókolóztam és azt szeretném kérni, hogy.............csókoljalak meg?-kérdeztem a végére
-Hát...izé.....de csak a nem probléma...tessék már megint kezdem.-mondta majd eltolta magát és elkezdett járkálni a fejét fogva.-Sajnálom Lou. Nem kellett volna ezt kérnem, hülye vagyok.-mondta majd leült. Igaz, hogy nekem volt már pár kapcsolatom és tapasztalatom is de nem csókolhatom meg azt akit meg kell ölnöm.
-Nem vagy hülye.-simítottam a hátára kezemet. Megremegett alattam.-Majd találsz egy rendes lányt akivel csókolózhatsz.-mondtam majd megöleltem és elköszöntem tőle. Ezután elhagytam a Styles rezidenciát vele együtt az áldozatommal. Amint hazaértem rendet raktam a szobámba amit utáltam mivel nem vagyok az a rend mániás. Mire végeztem eltelt az idő. Nagy a szobám és nagy volt a kupi de készen lettem. Egész végig csak Harry mondata járt a fejemben. Lehet, hogy tetszem neki? -Nem Louis Tomlinson verd ki a fejedből.-szitkozódtam magamban miközben lementem a konyhára. Azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet Vele.

Harry Styles:

Istenem, hogy lehetek ekkora fafej.:?? Miért kértem tőle, hogy hagy csókoljam meg. Basszus..... Tényleg hülye vagyok. Az angyal képzőben tanítottak nekem ilyet de mégár  soha nem csináltam. Gondolkodtam azon, hogy ki lophatja el életem első csókját.  Nem tudom miért de Louis a legmegfelelőbb feladat erre én pedig elcsesztem. Ügyes vagy Harry Styles. Végérvényesen elüldözted őt. Gyorsan elmosogattam azt az egy tányért és felfelé tartottam volna a lépcsőn amikor hirtelen megjelent az egyik barátomnak az úgy mond üzenete. Azaz csak a feje látszódott.
-Szia Harry.-üdvözölt Kane
-Helló. Mizujs. Egy újabb feladat?-kérdeztem
-Nem. Figyelned kell magadra mivel valaki a sötét angyalok közül üldöz. Amikor repülsz akkor minden eshetőség meg van rá, hogy elkapnak.Már a közeledben van. Idők kérdése, hogy mikor csap le rád.Vigyázz Harry. A nyilat megtalálod a szobádban. Sok sikert.-mondta majd eltűnt. Akkor irány a szobám és a munka. :) Felbaktattam a lépcsőn és találtam egy nyilat az ágyamon egy nyíllal. A nyílra rend szerint rajta szokott lenni az a név akit meg kell vele lőnöm. A mai szerencsés pedig Matthew .S Howard. Érdekes név szerintem. Szóval muszáj lesz megtalálnom ezt a férfit és találnom kell neki egy hölgyet. Amint beesteledett kinyitottam az ablakomat majd levettem a pólómat és így repültem ki az ablakomon. Ahogy a felhők felett repültem láttam Doncaster fényeit. Mennyei érzés volt ahogyan siklottam a szél szárnyán. Rend szerint azok akiknek a neve rá van írva a nyílra azokat könnyű szerrel megtalálom és így is lett. Egy parkban találtam meg és ott ücsörgött egy padon és az előtte elhaladó nőket vizslatva nézett utánuk. Elgondolkodtam azon, hogy néha az emberek nagyon perverzek tudnak lenni. Egy lány/nő leült mellé. Én olyan 20 körülinek néztem. Ez az.-gondoltam magamban, kifeszítettem az íjamat majd lőttem. Egyenesen a nő hátába fúródott. Ezután már nem kellettem oda. Hirtelen valamit érezni kezdtem valakit meg ell találnom. Elindultam hát észrevétlenül majd oda érkeztem ahol Lou-val számot cseréltünk. Ott ült a tó partján a fánál. Karjait átfonta lába körül és nézte az esti égboltot. Oda akartam menni hozzá de nem mertem. Mi van ha nem akar látni? Hirtelen felállt.
-Hát ha nem jön akkor én megyek. Leszarom.-mondta kikelve magából és idegesen a fa közelébe kezdett jönni ahol én voltam. Gyorsan eltüntettem szárnyaimat. Majd amikor elhaladt mellettem akkor megfogtam a karját és magamhoz öleltem.
-Louis.-mondtam ki a nevét majd magamhoz öleltem de jó szorosan
-Harry-nevetett-Harry megfojtasz az öleléseddel. Eressz el.-mondta majd derekamra helyezte kezeit és elkezdett csikizni. Tudni illik, hogy csiklandós vagyok. Felnevettem és lerogytam a földre Lou pedig a csípőmre ült. Befejezte majd feleltem ülő helyzetbe.
-Sajnálom Lou.-mondtam majd megöleltem őt. Ős is engemet. Annyira jól esett a közelsége. Sóhajtott egyet majd hirtelen ellökött magától majd ajkait enyémekre tapasztotta. Alig hittem el. Lou megcsókolt. Ezután már nem csináltam semmit csak engedtem a csábításnak. Kezemmel hajába túrtam és meghúztam azt. Ő is ugyan ezt tette az én göndör fürtjeimmel. Ott abban a pillanatban nem érdekelt semmi sem. Csak mi léteztünk a világon..........

I. fejezet

Hali. Itt az első része.!!! Enjoy.. X)

Louis Tomlinson:

Reggel amikor feleltem csak az Ő arca járt a fejemben. Egyszerűen nem bírtam elviselni azt a gondolatot, hogy meg kell majd ölnöm. Nem tehetem, addig nem amíg el nem mesélik mi a bajuk van Harryvel. Egyenlőre nem csinálok semmit sem, majd egyszer csak....

Harry Styles:

Reggel mikor kinyitottam a szemem elvakított a nap. Főleg, hogy a szobám falai fehérek voltak. Nem hiába, hisz angyal vagyok. Amint felkeltem szárnyimat kiengedtem így lelógott az ágyamról. Magamra húztam a takarómat és vártam mi lesz a következő feladatom. Ugyan is az én feladatom az, hogy íjammal eltaláljam azt a szerencsétlent aki nem jártas az ismerkedésben. Azaz valaki szeresse az illetőt. De persze össze is kell, hogy illjenek. Azt gondoltam ma, hogy mivel csak pár napja vagyok itt Doncaster-ben így felfedezem a várost. Gyorsan felvettem egy csőszárú farmert és egy fehér póló. Most gondolom azon tanakodtok, hogy vannak-e tetoválásaim. Igen vannak. Egy kicsit elvetettem a sulykot és több, mint 50 tetoválással gazdagodott testem. Gyorsan lementem és felkaptam egy almát és elindultam volna, ha nem veszem észre a zárat. Betörtek hozzám az este. Gyorsan körbenéztem a házban és csak egy rólam készült képet loptak el. Miért kell nekik a képem? Nem értettem semmit sem. Vittem magammal egy kis pénzt fagyira. Ha már nyár van akkor miért ne? Gyorsan bezártam az ajtót és nagy lábaimnak köszönhetően nagyon gyorsan tudtam menni. Lépést tartani. De hogy ha repülnöm kellene az még jobb lenne de nem akarok feltűnni az esetleges ellenségeim előtt. Amint megláttam egy fagyizót rögtön kértem magamnak 3ismétlem 3! gombócos fagyit majd kiültem és élveztem a nyár örömeit és a napsütést. Napszemüveget még nem sikerült szereznem így szemembe sütött a nap. Ezért átmentem árnyékosabb helyre. Elkezdtem nyalni a fagyimat és megláttam egy srácot. Ő is ugyan ezt kérte, mint én csak más sorrendben. Amint rám nézett elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Csillogtak a napsütésben és engem megigézett. Felkelt és egyenesen felém közeledett.
-Leülhetek?-kérdezte mély selymes hangján
-Persze.-nem akartam bunkó lenni. Megengedtem, hogy leüljön velem szemben
-Új vagy?-kérdezte hirtelen és belenyalt a fagyijába. Jesszusom ez tetszett. Mi van velem? Nem értek semmit.
-Igen. Két napja költöztem ide. Szóval elég új hely ez nekem és még nem láttam semmit sem. Fel sem fedeztem Doncastert. És te? Idevalósi vagy?-kérdeztem majd én is nyaltam fagyimból. Felhúzta a szemöldökét és azt hitte elrejtheti a száját előlem a fagyival de nem tudta. Megnyalta alsó ajkát. Mi lesz itt még?-kérdeztem magamtól.
-Igen itt születtem. Remek város. Ha akarod körbevezethetlek, de csak ha akarod.-mosolyogta el magát. Olyan édesen mosolygott. Miket beszélek?
-Az jó lenne.
-Csodás akkor induljunk is.-mondta majd felállt volna
-Várj még a nevedet sem tudom.-húztam fel a szemöldökömet
-Jajj tényleg. A nevem Louis William Tomlinson de tudod mit megengedem, hogy Lou-nak szólíts.-mosolygott
-Inkább jó lesz a Louis. Én pedig Harry vagyok Harry Styles.
-Ha jól sejtem az igazi neved Harold? Vagy tévedek?-mi ezt meg honnan tudja.
-I..Igen de honnan tudod?-kérdeztem meglepetten
-Túl sokat kérdezel Hazz. Gyere körbevezetlek.-mondta majd megfogta a kezemet és elindultunk fagyinkkal a kezünkben és Louis mindent megmutatott nekem. A végére kezdtem megismerni őt. Focizni szokott én pedig oda vagyok a fociért. Miután végeztünk a körúttal leültünk a közeli tó partjára egy fához. Addigra már elfogyott a hűsítő édességünk.
-Szeretem ezt a helyet. Itt minden olyan nyugodt. Ajánlom, hogy ha erre jársz vagy ki akarsz kapcsolódni gyere ide. Ha szerencséd van itt megtalálhatsz. Dumálhatunk meg miegymás. -nevette el magát a végén. Amint rám nézett elolvadtam tőle. Azok a kéken csillogó szemei és most, hogy a nap sugarai vörösen izzottak így még szebb lett tőle. Íriszei csak úgy csillogtak.
-Szépek a szemeid Harry.-mondott hirtelen egy bókot és fülig vörösödtem.
-K..Köszönöm Lou. A tiedé is.-motyogtam az orrom alatt de meghallotta
-Azt mondtad, hogy Lou. Hahh pedig azt mondtad, hogy inkább Louis..
-Miért jobban szeretnéd ha Louis.-nak hívnálak?
-Ne a Lou sokkal jobb. Tudod  kevés embernek engedem, hogy így szólítsanak. De neked valahogyan megengedem. Furcsa nem?-kérdezte majd tóra terelte tekintetét. Még soha nem éreztem ilyet senki iránt. Tudtam, hogy van olyan fiú-lány közötti vonzalom, de hogy fiú-fiú?  Be kell vallanom magamnak, hogy Louis nagyon jóképű. Azt hiszem Beleszerettem.
-Figyelj ha kell segítség nyugodtan keress meg vagy hívj fel. Add ide a telefonodat.-nyújtotta előre a kezét és én odaadtam neki fehér Iphone-omat.
-Szép. Nekem is ilyen van csak feketébe.-mosolygott majd csak annyit vettem észre, hogy egy dallam hallatszó törte meg a csendet. Felhívta magát. Ez a szám furcsán ismerős volt. Lou lefényképezte magát a telefonommal és odaadta nekem.
-Csak, hogy egy képed is legyen ha netalán tán elfelejtenéd ki is vagyok. Dehogy felejtenélek el.-gondoltam magamban majd elvettem és a zsebembe csúsztattam.-Hé Hazz..-mondta Louis és amikor felemeltem a fejemet elvakított a fény és pislogni kezdtem. Lefotózótt.
-Ha már neked is van rólam képed akkor neked is legyen.-kacsintott majd felállt és lenyújtotta nekem kezét. Boldogan fogadtam el és elkezdtünk haza menni, mert már kezdett sötétedni.
-Haza kellene menned Lou. Ki tudja kik mászkálnak erre felé.-aggodalmaskodtam
-Csak nem féltesz Hazz?-kérdezte rám meredve tekintetével.
-Egy kicsit igen.
-Jajj köszike. Tudod mit haza kísérlek. Csak mondd az utat.-mondta majd kézen ragadott. Megszorította majd együtt sétáltunk végig az utcákon. Húzott maga után és olyan volt mint egy kisgyerek. Nagyon elfáradt a végére. A hátamra kaptam és úgy ölelt, mint egy koala. Mosolyognom kellett ezen.
-Lou itt vagyunk.-mondtam de semmi választ nem kaptam csak halk szuszogását lehetett hallani. Tehát elaludt. Sóhajtottam egyet és mit tehettem volna? Kinyitottam az ajtót majd levettem cipőmet és felbaktattam a szobámba és lefektettem. Nyögdécselt egy kicsit majd hirtelen lehúzott magához majd átölelte nyakamat. Azt sem tudtam, hogy mit csinálok, mikor próbáltam eltolni magamat tőle de nem volt hozzá erőm. Így mellé feküdtem és én is átkaroltam. Lecsuktam a villanyt majd így aludtam el.

Bejegyzésem.

Hallihó. Emily vagyok egy újabb bloggal. Ez pedig, mint a Szerelem Rabjai c. oldal ez is Larrys történetet dolgoz fel. Csak a karakterek a valósak benne. Írok nektek egy kis részletet a történetből. X)

Louis Tomlinson:


-Ezt nem hiszem el. A francba. Miért kellett nekem ezt elvállalnom?-szitkozódtam egymagamban egyedül otthon. Telefonom csörgése hozott vissza a valóságba. Bárcsak ne tette volna. Idegesen kezembe kaptam a szerkentyűt és felvettem
-Készen állsz?-kérdezte az egyik legarcátlanabb hang a földön.
-Nem! Nem fogom megtenni. Nem fogok ártatlan életet elvenni mert te azt kéred tőlem. Soha nem teszek ilyet.-felemeltem a hangomat kissé
-Dehogy nem. Intézd el azt a gyereket vagy majd én személyesen látogatom meg.-nevetett a telefonba
-Ne!!! Akkor inkább megteszem én. Legalább az enyém fájdalommentes. Te kínozni szoktad az áldozataidat és én ezt nem akarom.
-Na mi van csak nem belé zúgtál?-kérdezte gúnyosan a telefonba
-Nemén soha nem lennék képes szeretni egy férfit. Verd ki a fejedből. De sürgősen.-rivalltam rá és egyre idegesebb lettem.
-Ne feledd a dossziét elküldtem neked. Olvasd el alaposan mielőtt cselekednél. Soha nem tudhatod, hogy kit ölsz meg.-mondta majd egyúttal le is rakta. Idegesen csaptam le a telefonomat az ágyra és elővettem a dossziém arról a srácról. Elkezdtem lapozgatni:
Név.: Harry Edward Styles
Kor.: 20
Lakhely.: London
Érdekességek.: Nem tudjuk hol született vagy ki nevelte fel. 2 éve költözött ide mint bevándorló. Legalább is ezt állítotték. Nemegyszer keresztülhúzta a számításainkat. 
Jellegzetességek.: Barna göndör haj, zöld szem tetoválások a bal karján a mellkasán a hasán és a csípőjén. És még a lábán is.
Ezt a kis jegyzetet találtam benne.:
Louis ez az a személy akit meg kell majd ölnöd. Ne légy kíméletes. Itt egy kép a személyről. Keresd meg és öld meg. G.
Amint a másik oldalra lapoztam a látvány sokkoló volt. Mármint jó szemszögből.Helyesnek találtam:

Jesszusom nem tudom, hogy képes leszek-e megölni. Szerintem nincs benne semmi veszélyes. Na jó ez a sok tetkó egy kicsit megrémiszt de akkor is. Ki tudja lehet, hogy nem fogom tudni megölni.

* * *

Elmentem ahol ez a bizonyos Harry lakik. Szép kis környék. Ide aztán nem törnek be de én most még is erre készülök. Felfeszítettem az ajtót és bementem. Reménykedtem, hogy nem lesz felszerelve riasztó és nem is volt. Mázli!! Felbaktattam az emeletre és keresni kezdtem a szobáját. Először a fürdőbe mentem be majd a WC-be. Szerencsétlen!! De végül megtaláltam a folyosóvégén balra. Amikor benyitottam alig látszódott valami. De láttam teste ívét az ágyon feküdve. Odasiettem hozzá de csak halkan és letérdeltem melléje. Nem láttam az arcát ezért előszedtem a telefonomat és a legkisebb fényerőre vettem majd megvilágítottam vele a a srác arcát. Élőben még jobban néz ki, mint ha egy képet találtam volna róla. Na jó otthon van róla egy kép. Minél tovább néztem az arcát annál jobban ment el a kedvem a megölésétől. Szobája falai fehér színűek voltak. Mint ha a felhők fölött szárnyalnánk . Elkezdett mozgolódni én pedig jobbnak láttam, hogy ha elmegyek. Gyorsan lementem és bezártam magam után az ajtót és haza mentem. Elraktároztam fejemben a látottakat majd fehérneműre vetkőztemés befeküdtem az ágyamba. Kis idő múlva elnyomott az álom.